Az éjszaka közepén a saját ordításomra riadtam fel. Azért ordítottam, mert azt éreztem, hogy felettem imbolyog egy pohár víz, és rám fog ömleni, ez pedig iszonyatosnak tetszett. Más egyéb is kínzott. Például mindenhol kicsi, zizegő elektronikus dzsungelek nyíltak körülöttem, minden növénye vibrált, sercegett, tágult. Ahogy magam is. Nem tudtam volna felemelkedni egyébként, mert a gravitáció olyan erővel vonzotta minden csontom, sejtem, hogy nem lett volna érkezésem felülni sem. Sokat rajzoltam. És nem nagyon ijedtem meg. És mi ez a szar ezoterikus maszlag?