Az életedért, nyavalyás-Úgyis utolérünk a testvéreimmel és az iszapba nyomjuk azt a csontos, kéjes pofád, és lessük, mint ritkulnak a sárbuborékok a szád körül ott lenn.
Mindenki megkapja, amit érdemel -
és egy másodperc alatt szanaszétgurult minden. Nem volt mibe kapaszkodni, a halántékom vérfagyasztó csattanásán túl. Biztosra vehettem, hogy a fejemben valami eltört - felrobbant egy ideg, és a koponyámban egy ér tajtékozva fröcsögte világgá a sejtközi állományt- nem mertem öntudatra ébredni, attól tartottam, hogy sokan állnak körülöttem,és tartottam attól, hogy olyan állapotban találom magam viszont, ami majd sokkol. Az egész lényemből zsibbadás és bénultság áradt szét az agyvelőm lédús, kapszulaízű a nyelvem hegyén olvad el...
Ez a régi kapszula íz, elkísér mindenhova. Átadom magam a kétségbeesésnek. Minden embertársam farkas, farkas, farkas...Tekintetek, látják, hallják, tudják...Elvesztettem a logikusságnak minden nyomát magamban.
