.jpg)
Gordiusz csomója avagy a Kínai Nagy Fal köztem és közted avagy antikműveltség - szájbabaszott sznob lennék?Én: "Ha sosem veszed észre azt hogy szar ahogy élsz, hogy egy csomó mindentől elvágod magad, ha ennek nem vagy tudatában, és boldog vagy, akkor jó életed van? Mh... nem tudom."
Másik: "Az én istenem a pénz lett nem pedig az elérhetetlen vágyakozásaim, amik sehová nemvezetnek, szarulhangzik, de ígyvan, és most leköphetsz."
Én: "Rendben." (leköpjem? Nyilván nem azért mondta.)
Másik: "Az én istenem a pénz lett nem pedig az elérhetetlen vágyakozásaim, amik sehová nemvezetnek, szarulhangzik, de ígyvan, és most leköphetsz."
Én: "Rendben." (leköpjem? Nyilván nem azért mondta.)
Másik: "Azmiatt nem aggódom, hogy rosszfelé tart az életem mert tart valamerre"
(mindjárt meghatódik magától. Na majd kifejtem neki.)
Én: "Jó ezt elmondtad, én meg viszont látom mennyire faszul csinálod.
De ha te ezt nem látod be, és tökéletesen érzed magad abban amiben vagy, akkor TE éled jól az életed, és ÉN vagyok egy szar a kételyeimmel
ez most szigorúan elméleti
de érted, hogy min gondolkozom?
Másik: tudom, hidd el sok minden gyötör nap mint nap,1000 féle gondolat fut át rajtam, és nemmindíg vagyok ám jól, de én tényleg szeretnék tenni, és nem mindíg feltétlenül magam miatt teszem amit teszek
csak egyszer eldöntötted hogy nem pöcsölsz velük mert az raj dolog
és besöpörted az egészet a szőnyeg alá
aznap haltál meg.
Ezek az én félelmeim is.
Különben nem tudnék írni róla.
Másik: "Képzeld azóta haladok valami felé, ha ez a halál akkor mndennap megakarok halni"
Én: (Mennyire gondolja komolyan?!) "Értem. Nem is írhatnál mást, ez van a forgatókönyvedben. Miért számítok én arra hogy egyszer majd valakivel kézenfogva kiugrunk a bőrünkből?
Másik: "Ugyan mire lene az jó?"
Én: (Igen. Most már nem csak leköpném.) "Te nem érzed magad rabnak? Sosem mentél még közel a terrárium üvegéhez
vagy ha igen már elfelejtetted
elvagy középen. És végülis, igazad van."
Másik: "Én nemhiszemhogy az élet egy ronda végigszenvednivaló dolog, hanem sokkal inkább izgalmas és minnél többet megélnivaló történet"
(belső ordítás)
Én: "Kiafaszom mondta hogy SZENVEDNIVALÓ??!!!!!!!!!!
Nem vagy hajlandó felfogni amit modnok??! Soha?! ... Tehetetlennek érzem magam egyszerűen veled szemben. Basszus nyisd ki a FÜLED...."
Másik: "A szemem?"
Én: "Bocs. Nem tehetsz róla.
Az én istenem a legravaszabb isten
határtalanul lettünk bezárva, nem érzed?
Állj ki az ég alá. Nem érzed? Nem tehetsz mást, csak, amit megtehetsz.
És belém ágyazta a kulcsot.
Másik: "Nem érzek ilyeneket sajnálom, de izgalmas amiket mondasz, szívesen érezném ha tudnám."
Én: (Aha. Izgalmas. Aha. Elmehetünk mindketten a halál faszára.) "És nem zavar hogy akár érezhetnéd is. ha odafigyelnél arra ami VAN.
Azt mondd meg mit ért neked az LSD?
Másik: "Azt ami most vagyok."
Epilógus
Néha tényleg vannak ingereim embert ölni. Ezeknek a vitáknak nem az a legfőbb tanulsága, hogy ki a hülye, én vagy te. Tehetetlenség van, elszigeteltség van, falrahányt borsó van. Talán én vagyok az önző.
www.youtube.com/watch?v=hmqIPvL0tvU
