Reggel arra ébredtem, hogy a számból és az orromból híg vér jött. +morális válság, morális válság! ! Elloptam egy antik koh-i-noor-os fém tolltartót a szakról. Egyébként törött... Az ószeres kettörókát is kilök érte, azt rebesgették. Nem tétovázhattam. Kettőezer, az kettőezer. A lopás, az lopás... (?) Gyűlnek az egyébként elfelejtettem-volna álmaim. Jegyzem őket, ha nem mondtam volna még. Más egyéb megfigyeléseket is végzek. Ezeket a hét végén közlöm. És még valami. Nekem nem derogál, hogy összehangolt gondolatok híján összegombolt hangulatokat vetek elétek. Ja és láttam ahogy a tanár szájából egy turha a kézfejére röppent a tüsszentés során. És láttam milyen diszkréten igyekszik eltávolítani. Pont ahogy én, vele párhuzamosan, az összekucorodott hajszálnyalábot a számból. Továbbá , tegnap besörözve véletlen beszabadultam egy férfi öltözőbe a badibilderek fehértörülközős bronztestei közé-- és csak két perc múlva kaptam észbe. Mihez kezd egymással egy bájos, kisnövésű szobafestő, a legkedvesebb gyermekkori barátom és én, egy kocsmában, ahol a zenegépből áramló snoop doggie dogot rekedt rosszindulattal kánonban énekelte túl a csaplárnő és gwen stefani az MTV-ből...? Sosem tudjátok meg. Adalék: egyszer felhívtam innen Rohit borböfögő világfájdalommal. Ma délután találkozom a nyájas mentorommal, aki édes, ragadós kettesekkel dobál meg kéretlenül és kérlelhetetlenül, és mohón lesi mikor szállok el olyan messzire, hogy már vissza se találjak. És persze, valamit vár cserébe. Perszefaszom, még mit nem. Rusnya világban élek.