.jpg)
Yusef fura grimaszt vágott, kicsit az érdeklődése hiányára, kicsit az undorára utalóan, mikor megemlítettem, hogy találtam egy megfőzött lencsét a méhemben. "De hát ez gusztustalan" - mosolygott.
Én megdöbbentem. Fel sem merült bennem, hogy esetleg nem fogom vele megosztani, hiszen tudom, ő maga is örült volna egy lencsének a méhkürtből.
Már el is felejtettem volna az egészet, de elmondtam neki, és ezzel az esemény visszafordíthatatlan lenyomatot hagyott az agyamban.
Kedvetlen vagyok és tetterőtlen, nyomott lelkiállapotomban és az érdektelenség fakó fátylaiban vergődve mindent megengedek magamnak, még azt is, hogy rámtörjön a Termékeny Unalom állapota.
Meglovagolom a meg-nem-értettség sosem kopó divathullámát, meg ezt a málló széket, ott kinn a csepeli éjszaka kérlelhetetlen mélységei.
Aggasztanak dolgok: - szexuális kapcsolat hiánya
- ótvar a számon
- meg nem értettség
- tudat módosulatlanság
Háá. Holnap elmegyek fényképezni.
Dehogy megyek. Egyenként olyan duzzadtak a manduláim mint egy elefánt szíve.
Az őszinteség nem vezet jóra, jobb lenne mindenkinek ilyeneket irogatnom, mint most ide, ezek jó, semleges dumák, ezt bárki szereti. Majd ha valaki megkérdezi, hogy mi van velem,
hát ez.
Belegabalyodtam.
Bárkivel megismerkednék.
Bármilyen célból.
