A kettős személyiségbe még senki nem roppant bele.

                                 *

A Török Pál utcában (...) jön szembe. Előhúz a táskájából négy darab színes kapszulát. Egy kéket, egy pirosat, egy narancssárgát és egy sötétzöldet. Nekem adja őket.
Elindulok a Kálvin tér felé. Beveszem a számba az egyiket. Nem merem végig elszopogatni, félek, hogy sok lesz és amúgy nyálasan elteszem a zsebembe.

Felemelem a fejem és pörgök egyet a testem körül. Az ég pörög velem. Nevetek, pedig nem akarok. Hirtelen nyár van. A metróaluljárót nem érem el, mert az ágyamban vacogok a sötétben. Nagyon félek. Felállok, kinézek, kinn éjszaka van. Elindulok a szobában, és megpróbálom felkapcsolni a villanyokat, mert semmit nem látok. De hiába kapcsolgatom, csak sötétszürke fény jön mindenhonnan. Hirtelen benyit az öcsém és az anyám. A szőnyegen fekszem összeesve. "Mi ez a fényár?" A sötétben fekszem.
Felébredtem?

                                                               *
Csezdmegmenny.