Vitamintúladagolásban akarok meghalni.
Elhatároztam, hogy most egy hétig nem zsákmányolom ki a szervezetem.
Nem iszom alkoholt,
nem dohányzom,
alszom, pihenek,
testápolót kenek a szikkadt bőrömre,
ápolom az ótvarom, a mitesszereimet,
megmosom a hajamat,
csinálok karkörzést,
csak automata kávét iszom. Ugyanis hamuszín kísértet lettem.

Úgy volt, hogy a buszon elöl, a tükörben, láttam magam, láttam körülöttem lányokat, csupa pirospozsgás, kívánatos teremtést, meg puha fiúkat, alig borostásakat, lágyakat mint a tej, és azt kell mondjam, irigyeltem őket amiért oly síma a homlokuk.
Ezért hát gondolom lemegyek a büfébe mandarinért.
Nem szívok. Nem gondolok arra, hogy megint ott volt a kurva holló, és úgyis meghalok még ma, én meg vagyok akkora gyökér, hogy ne gyújtsak rá, szebb és hosszabb élet reményében. Mindegy. Kell egy kis gerinc, hogy az unokák majd párás szemmel simogassák a gyűrött fotóinkat. Ja, nem lesz unokám. Akkor ti.