FIGYELMEZTETÉS
Minden ízében elhatárolódom a most következő bejegyzéstől. /
----------------------------------------------------------------------
.jpg)
Beleszagoltam a fiú nyakába. Kávéillatot éreztem.
Nagyot nyújtóztam, és óvatosan, nehogy felkeltsem a szendergő angyalt, kicsettegtem a konyhába meginni egy bögre igazi, habos, forró tejet. Sőt, ott helyben a tehénből fejtem.
Kiültem a verandára, az orchideáim, fügefáim és kokacserjéim társaságában szemléltem a fenséges panorámát. Előttem
Halk kattanással kitárult az ajtó. Az én kis kócoskám sántikált ki gyűrötten és vidáman hozzám. Megajkalt, aztán törökülésben letelepedett mellém.
"Finom az energia ma." - mondta átszellemült arccal. "Ha nem bánod, levitálok kicsit."
"Jól van szívem, addig csinálok reggelit."
Páromat ihletett aura zsongta körül, csak úgy vibrált és áradt belőle az életöröm. Lassan és tekintélyesen, ahogy szokott, a magasba emelkedett ültőhelyében. Rámkacsintott. Fasza mi? Elgyengülve mosolyogtam rá. Túlcsordult bennem az a keserédes, lüktető boldogság. És valóban túlcsordult.
"TE CSAK ITT LEBEGSZ SZARHÁZI ÉN MEG MOSSAK FŐZZEK BAZKI NEKEM HÁROM DIPLOMÁM VAN ÉS ITT NYALOM A SEGGED ELMÉSZ TE A MUTYIBA."- azzal kirúgtam alóla a levegőt, farcsontra zuhant mely eltört, elvérzett és meghalt.
Szerelem, giccs, gyönyör, forró tej.