(Amikor még mindketten szarul voltunk.)
..............................................
Ahol ülök a padon Budapesten szégyentelenül falok már meg se látom ha néznek,
időnként évszázados megnyomorító hatalmas fáradtság zuhan rám,
padokra rogyok ismét,
vagy csokis kávét vágyok,
vagy csakis édeset,
kopik a memóriám,
Yusef herceg lefogyott,
egyre kevesebbet mutatunk mind a ketten,
nyomasztó szobám budapest
behúzott redőnyökkel
szorítfeszít kitöm szmoggal a szám körül csupa seb, olyan-mocskosak az utcák, a cigarettám amint előhúzom a dobozból bekoszolják hogy aztán fertőzze marja az arcomat.

******************

Yusef arca cafatokban. Yusef szájából gennyesre borotvált patkányok gurulnak szét. Yusef örvényben. A gyengék részesülnek az introspecifikus szelekció lesújtó  ítéletéből.
Yusef tűvel a kezében, Yusef a mérlegen áll, Yusef a fehér ágy keretében, Yusef a steril égre mered és a kiszűrődő folyosói csoszogásra. Yusefet nővérek törölgetik, Yusef csupa verejték, Yusef nem lát a vértől, Yusef fázik, Yusef hergeli magát, Yusef belehal.
Szabadíts meg az Egótól. Nulla harminchét.