Egy vérszegény, halálravált egérfejű kis gecike vitte át tegnap fogában tartva az okosságot a túlsó partra... aznap foganatosítottuk a 'dileridő' kifejezést Adrynalinnal, azaz az 50-es szorzót, azaz a 10 perc=másfél óra múlva van ott, és akkor is még pofánkba puffantja a "minnyá fölugrom a haveromhoz és hozom, ötperc" frázist, sőt "amilyet kapok, olyat hozok, nameg nem vágom persze hogy milyen..." de a dellát dobd oda neki előre.

Szóval keserű volt az automata hosszúkávé, és elborította agyamat a vér, mikor a pöttöm osztó oszika egy siralmasabb morzsányi szarral akarta kiszúrni a szememet visszatértében.
Hangos méltatlankodásomra egy korrekt dealer felfigyelt és felajánlotta szolgálatait...
Ma pedig már tesztelem is.
Hogy tapadnak ránk a véletlenek, nem igaz, emberek?

Kicsit letörtem két percre. Áthatott még a tegnapi anyag. Kontrollálhatatlanná várhatok időnként, ezért előre is bocsássatok meg. Elszontyolodtam attól, hogy kaméleonok lépdelnek mellettem, ho gy nem bízhatom senkiben, és és komolyan, és komolyan!

Etellel az ebédlő ablaktalan dohos folyosóján mentem, és azon kaptam magam, hogy alig érzékelem őt. Beszélgetek vele, de nem adok át információt, és nem veszek át, ÉS ÉS mindenkivel ezt csinálom, genetikailag, anyatejjel, SZÍVTAM magamba azt amivel most szívok! (Etel közbevetése: "milyen lenne vajon pofátlanság volna e... ha egy kis papírfecnit csúsztatnék a gusztáv orra alá
adsz cigit tokfej?")


Nemtomnemtombazmeg.

("de szeretnéd,mi?") újabb beszúrás-

Hággyáetelhaggyámá

("olyan mintha rohadna az agyadban az az az ")

Ne csúfojjáki
csúffojáki csoffadtkám

(ANYUCIKÁD PUNCIKÁJÁT? AZT)

apád wá ! ! ! i á !!! !!!
sztempofbe szerizleknaon.